Szív-ügyek

Szentképek, apácamunkák, zárdamunkák

A szakrális művészetben fontos hely jutott a szentképeknek. A templomokat díszítő oltárképek, freskók, üvegablakok rendeltetése: a hívők figyelmét Isten felé fordítani. Az egyéni áhítat célját szolgáló, különböző kisméretű szentképek és kegytárgyak az ellenreformáció hatására terjedtek el széles körben.

A barokk korban már önálló ágazatként virágzó szentképkészítés sajátos műfaja a kolostor- vagy zárdamunka. A papírra vagy pergamenre festett szentképeket, bibliai jelenteket eredetileg jól látható helyre, a szerzetesi cella ablakára helyezték. A szentképek azonban nemcsak vallásos eszmék hordozói; általában bajelhárító és gyógyító erőt tulajdonítottak nekik, gyakran adták ajándékba is. A sokszorosító grafika megjelenésével tömegcikké váló korai nyomatokat a mindennapi élet számos területén használták: falra, ágytámlára erősítették, szekrényekbe, ládákba ragasztották, a zarándokok pedig a kalapjukra tűzték. A metszeteket eleinte névtelen mesterek készítették és sokszorosították a kolostorokban. A reneszánsztól azonban már olyan kiváló művészek is alkotnak e műfajban, mint pl. Altdorfer vagy Dürer.

Az első kolostormunkák a 17. sz. elején készültek, s a század végére már polgári használatban is előfordultak. A kazettaszerű mély tartóba helyezett viasz medalion, relief vagy szentkép, melyet filigránszerű kézimunka díszítmény vesz körül, idővel egyre népszerűbb lett. A műfaj virágkorát a 18. sz-ban élte; a kiállításon bemutatott néhány mű is ebből az időből szármázhat.

A barokkban szokásos szentkép-ajándékozást korabeli feljegyzések is tanúsítják. A falra vagy nyakba akasztható kegytárgyak dekorativitásuk révén váltak mind népszerűbbé. A változatos, gazdag díszítések (virágos, csipkés, áttört foglalat, hímzés stb.) sorából is kiemelkedik az ún. polion-munka. A francia boullion (sodort fémszál-díszítmény) német közvetítéssel került hozzánk. A kolostorokban az apácák hosszú, kitartó munkával változatos virág- és egyéb díszeket készítettek arany, ezüst és selyemszálakból, melyekkel ünnepi díszbe öltöztették a kegyképeket, ill. a különböző ereklyéket. Ezt az igényes hagyományt folytatja például a hazai kortárs művészetben Albert Katalin is.

A kolostor- vagy zárdamunkák az ún. Mária-házakban éltek tovább, de a 20. századi modern művészet is felfedezte a benne rejlő lehetőséget. A „kép a dobozban” a kortárs magyar képzőművészeket is megihlette, s Szilágyi Júliától Zoltán Sándoron át Ujházi Péterig többen is megkísérlik a hagyományos formát egyedi, néha merőben új tartalommal felruházni.

Offerek, votívok

Az offerek (fogadalmi tárgyak) eredeti funkciója az isteni kegy elnyerése, illetve a hála. A hívők saját és családtagjaik gyógyulása reményében a búcsujáróhelyek, templomok oltárain különböző ezüst (ritkábban réz vagy viasz) áldozati ajándékokat, ékszereket helyeztek el.

vissza a lap tetejére